Prológus
Módszeresen sminkelte magát, mozdulatai nem emlékeztettek a sok nő által megszokott, kényelmes, nyugodt, derűs vonásra. Hiszen neki ez nem a szépségről szólt, nem arról hogy tetsszen magának, vagy egy bizonyos személynek. Számára ez, mondhatni a munkája részét képezte. A színpadon, a rúd körül kurvát alakított, vagy talán az is volt. A smink nem volt más, csak egy tartozék, egy maszk. A tükörbe nézett, ahonnan saját, ám idegen arca nézett vissza rá. Most szőke, loknis fürtök keretezték arcát, szája pedig rikító piros volt, a szeme nem volt kiemelve, itt a szeme nem is volt fontos. Fehér ruhát viselt, hozzá illő magas sarkút, fehér harisnyát, fehér csipke fehérneműt. Ma este Marilyn Monroe volt, mert a férfiak nem csak azt szerették, amikor meztelenül tekergett, de azt is, ha szemérmesen mosolygott, és vonakodva, idegtépően vetkőzött. Felsóhajtott. Nem szerette amit csinált, de nem is utálta. Szerette a zenét, szeretett táncolni, s az, hogy közben bámulták, nem igazán érdekelte. Valahogy a teste sosem izgatta igazán, se gyerekként, se tiniként, se most. Sosem volt az a lány, aki órák hosszat ül a tükör előtt, kondizik, meg a haját dobálja a fiúk előtt. A teste egy eszköz volt, egy eszköz amivel fára mászhatott, megvédhette magát, vagy gyönyört okozhatott, itallal, droggal, cigivel, vagy éppen mással. Nem érdekelte a tüdeje állapota, vagy a májáé, éppúgy ahogy gyerekként sem törődött a horzsolásokkal, vagy törésekkel. Amit azonban véresen komolyan vett, az a munkája volt, vagyis a leendő munkája. Mert bár saját teste nem izgatta, másoké annál jobban. Imádta a biológiát, az emberi testet, annak bonyolult szerkezetét. Mindig is tudta, hogy orvos lesz, és mindig is ez lebegett a szeme előtt. Akkor is ez lebegett, amikor megélhetése miatt jelentkezett ebbe a sztriptíz bárba. Éjjel kellett dolgozni, heti háromszor, és azzal hogy a rúd körül tekergett többet keresett, mintha minden nap 5 órát ugrál poharakkal a kezében. Ez viszont nem volt rossz. Nappal tanult, rezidensként dolgozott a korházban, és ha éjjel nem épp itt volt, akkor tudott aludni is. A tulaj rendes volt, és mivel a bár jól ment, futotta néhány kidobóra, akik kellőképpen vigyáztak a lányokra. Az egyetlen problémát a társadalom jelentette, és a tény, hogy kiderülhet a dolog, és itt jött képbe a smink és a paróka, na meg persze a férfiak tipikus természete, miszerint inkább a cicit bámulják, semmint az arcocskát.
Marie Antoinette száma befejeződött, hangos füttyök kíséretében az alacsony, és kerekded Kathy kipirosodva szaladt be az öltözőbe. Ahogy végignézett a meztelen lányon, rögtön tudta, mi a különbség kettőjük között. Kathy arca ragyogott, meztelen keble vadul hullámzott, de nem a kifulladástól, fel volt pörögve, Kathy imádott kint lenni, tekeregni, hajtani a férfiakat, izzó tekintetükben égni. S ahogy a sietve öltöző, nála pár évvel idősebb és mégis annyira gyerekes arc ránézett, s mosolyogva köszönt neki, rögtön tudta aznap estére már van kiszemeltje. Felemelte a kezét és intett a lánynak, miközben komótosan sétált ki az ajtón.
- Csók, Solange! Fel ne faljanak! –kiáltott utána még Kathy, ám ö elengedte a füle mellett a játékos figyelmeztetést. A függöny széléhez sétált, és figyelte, ahogy Vic, az ütődött szex éhes pancser bekonferálja.
- S most jöjjön, az én drágaságom, a kiváló adottságú. – kezét a szájához emelte és a mikrofonba súgta, a szerinte olyannyira poénos megjegyzést- magyarul bögyös, és a segge harapnivaló- Solange, mint …Ah, úgyis rájöttök. –kiáltotta a mikrofonba, miközben legyintett egyet és kiszaladt a színpadról. Amint elment mellette rá kacsintott, ám ez a szánalmas pancser nem mert vele többet tenni. A többi lánynak gyakran a fenekére csapott, vagy letapizta, vele viszont sosem fordult elő ilyen. A legtöbb férfi ösztönösen tudta vele szemben, hogy meddig mehet el, aki pedig nem, nos, az alaposan ráfázott.
A zene felcsendült, Marilyn lágy és csábító hangja lepte el a disznóktól zajos termet. Egyik fehér harisnyás lábát kidugta a függönyön, amit hangos taps és füttyzörej követett. Aztán belekapaszkodott a függönybe, s előrehajolt, bepillantást engedve dekoltázsába. Teljesen felesleges persze, pár perc és már amúgy is láthatják az egészet csupaszon. Csábosan, csípőjét ringatva járkált a színpadon, finom mozdulatokat tett, lágyan táncolt, miközben szoknyáját néha feljebb húzta combján, hogy majd a férfiak nagy sajnálatára visszaengedje combjára. Mikor aztán a zene ritmusa gyorsabbra váltott, égető lassúsággal elkezdett megszabadulni cipőitől, majd így tovább. A mozdulatok már ösztönösek voltak, ahogy a közönség is, sok ismerős arc, akik mikor rájuk nézett puszit dobtak, az álnevét Solange-ot suttogták, és újabb szerelmes levelek, illetve szexajánlatok ígéretét hozták magukkal, de voltak új arcok is, öltönyösek, drága whiskyvel, vagy éppen egyszerű egyetemisták, fiatalok. De hála annak, hogy nagyvárosban éltek, egyik új arc sem volt ismerős. Kezét felemelte, s a nyakánál lévő fehér szaténanyagot meghúzta, mire a masni szépen kioldódott és a ruha szépen lábai köré hullt. A fehérnemű csipkés vonala, és az alatta lévő domborulatok lázba hozták a közönséget, tapsoltak és fütyültek, még többet követeltek. Körbement a színpadon, a rúthoz ment, s kecses ringásba kezdett, miközben szemét a közönségen tartotta, kereste a zaklatót, aki egy másik munkatársának, Lisának volt a pasija, vagyis a pasas tartotta magát annak, és rendszeresen jogot is formált a lányra, aki az ilyen alkalmak után kék foltokkal lett gazdagabb. Szemét állat. Szeme azonban máson akadt meg. 3 gyöngyház fehér, tökéletes arc, három pár sárga szem, akik kidülledve nézték öt. Dr. Cullen fiai. A picsába. A Cullen család idén költözött a városba, a testvérek pedig idén kezdtek az egyetemen, különböző szakokon, s bár nem volt kapcsolatban velük, a nevelt apjukkal igen, az ö keze alá tartozott, sokat éjszakáztak együtt. Biztos volt benne, hogy felismerték. A vörös hajú kivételében, úgy tudta a másik kettőnek van kapcsolata, és látva a lányok szépségét, kételkedett benne, hogy az ö domborulatai váltanak ki bennük ilyen hatást. Elpletykálják a főnöknek, mire az egész korház rajta fog röhögni. Csúcs szuper. De végülis tökmindegy. ìgy is ö a bunkó, a munkamániás. Öt utálja mindenki, és ez sosem izgatta, az hogyha hozzá raknak még egy kurva jelzőt is, az már úgysem ront sokat a dolgokon. Unottan, ajkait lebiggyesztve nyúlt hátra a melltartó kapcsához, majd ugyanolyan semmitmondóan hajította be a felbőszült disznók közé, Cullenék asztalára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése